Valamilyen mérges gombát evett a gyermekem, ezért kórházba kellett menni. Ön szerint normális-e az, hogy nem engedték a kérésem ellenére, hogy bent legyek a kislányommal a gyomormosás alatt? Normális-e, hogy azt hazudják a gyermekemnek, hogy nem fog fájni a vérvétel? A kislányom már jól van, és nem vonom kétségbe, hogy az orvos és a nővérek segíteni akartak, de a gyerekemet szinte kitépték a kezemből, mert nem akarta rólam lefejteni az ujjait, mikor mondták, hogy menjek ki. Azt mondták, a gyerek azt hiszi majd, hogy megmentem előlük. Szerintem ez nem így van.
A kanül behelyezésénél és vérvételnél is csak azért lehettem bent végül, mert nem tágítottam. A kislányom ezt egy hang nélkül tűrte, mert én fogtam, mert én támogathattam.
Köszönöm, ha foglalkozik a témával, nem várom, hogy nekem írjon vissza, de a téma szerintem sokakat érint. Mit tehet egy szülő, ha meg sem hallgatják az orvosok? Mit tehet, ha nem kap tájékoztatást? Mit tehet akkor, ha a gyermeket kitépik a kezéből? Hálás vagyok, hogy segítettek a lányomon, és bűntudatom van, hogy ott bár voltam vele, mégis mérges gombát evett, de a kórházban még erősítették is bennem a lelkiismeretfurdalást…
Én azt gondolom, hogy lehetett volna ennél kisebb is a trauma, ami a kislányunkat érte, éjszaka be is pisilt, az orvossal nem is akart beszélni. A saját gyerekorvosunkkal olyan a bizalma, hogy oltás után is puszit dob neki, a háziorvosunk soha nem hazudta azt neki szuri előtt, hogy nem fog fájni!
Üdvözlettel,
N.E.
Fotó: Pixabay
Természetesen vannak szituációk, amikor a szülő nem fér el egy szűk helyiségben (nem olyanok a kórházi körülmények, vizsgálók hazánkban, mint Nyugat-Európában), vagy nem tudja kellően megfogni, lefogni a gyermeket, ezért indokolt lehet, ha kiveszik a kezéből. És valljuk be, én is találkozom olyan gyermekekkel, hogy hiába várnék fél órát, akkor se fogja elengedni anyuka nyakát, tehát néha helye van a határozottságnak, de nem a durvaságnak.
Sajnos azonban hazánkban sok helyen dívik az a fegyelmezési módszer, hogy „ha nem hagyod abba a sírást, kiküldjük anyát”, ami helytelen, hiszen kiemelten fontos a gyermek számára a szülő jelenléte, és ehhez a szülőknek joga is van.
Másik gyakori hiba, hogy azt hazudjuk a gyermeknek, nem fog fájni, vagy csak egy szúnyogcsípés lesz a szuri. Egy vérvétel csak egy szúnyogcsípés? Akkor miért retteg vagy ájul el annyira felnőtt is egy ilyen egyszerű „szúnyogcsípéstől”? A gyermek végül rájön, hogy becsapták, hazudtak neki, innentől kezdve nem bízik az orvosokban, a következő vizsgálatok alkalmával sokszor üvölt, úgy pedig alig hallható a tüdő, szív, ami rontja a betegvizsgálat hatékonyságát, betegség felfedezésének esélyét.
Ami a mérges gomba evést illeti, sajnos a legfigyelmesebb szülőknél is előfordulhat ilyen baleset, hogy egy pillanatra nem néz oda, és a gyermek már be is kapott egy gombát, miközben senki nem látta, hogy ott egyáltalán van ilyen… Nyilván semelyik szülő nem szándékosan etet mérges gombát a gyerekével, és nagyon rosszul érzi magát, ilyenkor nekik inkább lelki támogatásra vagy finom tanácsokra lenne szükségük a jövőre nézve, mint ledorgálásra.
Szerencsére azért egyre több kórház halad a modernizálódás útján, aminek kulcseleme, hogy a szülő jelenlétét minél több esetben biztosítani kell. A szülői jelenlét, anyai puszi, anyai ének az egyik legjobb nyugtató és fájdalomcsillapító és szorongásoldó!
Az orvoslásban pedig nem hagyatkozhatunk a laboreredményekre, gyógyszerekre: a lélekkel, gyermekbarát szemlélettel és körülményekkel is nagyon fontos foglalkozni. A holisztikus orvoslás ezt kell jelentse, nem a homeopátiás kamuterápiát vagy Geréb Ágneseket!
