Hogy merészel enni az orvos, ha várnak a betegek?

event2017-03-25
persondr. Novák Hunor

Tipikus jelenet, hogy ha az orvos ebédelni megy, felháborodnak a betegek a folyosón.

Már írtam arról, hogy lassan komplett kizsigerelő iparág épül a hivatás szó köré az egészségügyben. Ha a 24 órás hivatalos munkaidő után, több óra ingyenmunka után (!) hazamegy pihenni az egyik orvos, felháborodott, dühös tekintetekkel találkozik a váróban. Tipikus jelenet ez akkor is, amikor ebédelni megy az orvos - de hát fizetem a TB-t, már régóta várok! - zúgolódnak sokan. Ha egy orvos szabadidejében nem elérhető, vagy extra munkájáért pénzt kér, például tanfolyamok megtartásáért, szintén sokan fel vannak háborodva. Már leírtam, hibás felfogásnak tartom, hogy ingyen tartanak továbbképző vagy oktató tanfolyamokat az orvosok. A munkaidőn túli munkavégzéséért egyáltalán nem kellene szégyellni pénzt kérni. Kérdezem én: az optikus kinyit vasárnap este, vagy süt ingyen kenyeret a pék? Akkor az orvostól ezt miért várjuk el? 

Nagyon fontos leszámolni ezekkel a nézetekkel, mert ezek az orvosok kiégéséhez vezethetnek. Az orvosnak is szüksége van kávéra, ebédre ahhoz, hogy minőségi betegellátást tudjon folytatni. Az alábbi történetet egy orvos kolléga, T. Márton írta:

Hirdetés

"Én a felnőtt ügyeleti ellátásban dolgoztam, ott az ügyelet 12 órás intervallumokban zajlott: reggel héttől este hétig vagy este héttől reggelig. Mondanom sem kell, hogy tervezett szünet nincs, ha van beteg, akkor van beteg. (Szünetet azt csak konzekvensen az ember fizetéséből vonnak le, mert hát papíron, meg ugye a törvény szerint, nem dolgozhat az ember szünet nélkül). Ezt aláírtam. Így működik a rendszer. Akkor (2012-ben) kaptam 650 Ft nettó (!) órabért egy ügyeleti óráért. Teszem hozzá, hogy kb. 550 Ft/h fizetésért szórólapot is oszthattam volna közben zenét hallgatva mindenféle iskolai végzettség nélkül.

Egy szó, mint száz, történt egyszer, hogy szilveszter napján beosztottak ügyelni. Reggel 7-kor kezdtünk a nővérrel. Zsinórban jöttek a betegek. (Elfogyott a gyógyszer, recept kell, köhögök, lázam van, a szokásos). Két beteg között tudtunk inni egy korty vizet. Úgy délután 14 óra tájban kezdtük el érezni a nővérrel, hogy éhesek vagyunk, meg hát egy kávé is ugye jó lenne. Gyorsan megnéztük: még 2 beteg van kint, ellátjuk őket, aztán kimegyünk a büfébe 1 kávéra. Mire végeztünk, mentünk volna egy kis pihenőt tartani. Mit ad Isten, további 4 beteg vár a rendelőben. ("Maguk is ide várnak?") Na jó, még 4 beteg, aztán szünet. Ez így ment délután 16h-ig, mikor is a nővérrel már nem bírtuk tovább, mert az ájulás környékezett az éhségtől. Gondoltuk, hogy mivel anno Hippokratész is csak-csak evett valamit, tartunk 5 perc (5 perc!) szünetet, bezárjuk a rendelőt, kiugrunk a büfébe, és benyomunk egy szalámis zsömlét meg 1 instant kávét.

5 perc múlva visszatérve a rendelőben kitört a népharag. "Mit képzelek?". "Itt várok már 2 órája és nem történik semmi!" "Hogy mer ügyeleti időben elmenni és minket itt hagyni?!" Kérdem én: ha az orvos és a nővér kidől, ki látja el a betegeket? Én elhiszem, hogy minden beteg ember önző. Mert az. Mert mit érdekel engem a Juliska néni baja a csípőjével, mikor én náthás vagyok és hőemelkedésem van. Én kitettem a lelkemet is értük. Nem vártam hálát. De ez sok volt. Ez volt az a pont, amikor az ügyelet végén azonnali hatállyal felmondtam. Mert nem, én nem erre esküdtem fel. Igen, nekem is vannak biológiai szükségleteim. Igen, az orvos is a homo sapiens (egy szívós) formája. Váltottam egy nyugisabb szakmára, majd pár év múlva kijöttem külföldre dolgozni. Igen. Mert az Európai Unióban a szabad munkaerő áramlás alkotmányban rögzített lehetőség. Itt is sokat kell dolgozni, de itt anyagilag is és emberileg is megbecsülnek. De ez már egy másik történet. Igen, jó lenne egyszer hazamenni, de nem most." 

 dr. Novák Hunor

Fotó: Pixabay